Este volt és a levegő nagyon lehűlt. Egy elhagyott romos épületben, két pici árva reszketve bújt egymáshoz. Régi idők emlékei kínozták őket. Oly messzinek tűnt mintha egy másik élet lett volna. A kiskutya óvon ölelte magához, a csontsovány cicát. Egyszer régen volt otthonuk. Játékaik, tálkájuk amiben mindig volt étel és mellette víz. Melegben voltak és szerették őket. Akkor úgy tűnt ez mindig így lesz. Aztán a gazdijuk meghalt és mire kettőt pislantotttak volna, az örökösök kitették őket az utcára. Napokig a ház körül voltak, de senkinek nem esett meg rajtuk a szíve. A macska nem akarta, de a kiskutya meggyőzte, hogy induljanak el új otthont keresni. Egyre hidegebb lett és csak nagyon ritkán találtak igen kevés ehető dolgot. Mindent megettek ami ehetőnek tűnt. Egy nap a cica ereje teljesen elfogyott és lefeküdt. A kiskutya mellé feküdt és melengette ahogy csak tudta, de ő is egyre jobban reszketett. A levegő egyre hidegebb lett, aztán a hó is szálingózni kezdett. A szél pedig fújt. Még a könnyük is megfagyott. Egy pillanatra elcsendesedett minden, mintha megállt volna az idő. Halk csengettyű szót hallottak, aztán a fák közül egy alak bontakozott ki, egy piros fehérbe öltözött nagyszakállú öreg.
Egy nagy meleg vörös takaróba bugyolálta a két kis árvát, felkapta őket és a szánjához vitte. A két apróság olyan gyenge volt, hogy elaludtak közben. Nem érezték, hogy a szán felszáll és nem hallották a csengetyűk dalát se. Mire felébredtek egy kandalló előtt feküdtek. Nem hittek a szemüknek. Nem volt szél, se hideg és ínycsiklandó illatok terjengtek a levegőben.
Aztán megjelent az öreg és eléjük rakott egy egy tálat. A két kis árva egymásra nézett, aztán az öregre, végül pedig a tálra. Az öreg bólintott. Ők pedig pillanatok alatt behabzsolták a finom ételt. Ezután moccanni se bírtak, azon nyomban elaludtak. Ez így ment napokig. Szépen megerősödtek. Az öreg minden este mesélt neki bolondosabbnál bolondosabb vidám történeteket. Egy nap ahogy a kandalló előtt feküdtek az öreg azt mondta, hogy vendégük érkezett. Az árvák értetlenül néztek rá. Aztán az öreg mögül egy átlátszó alak lépett elő. Az árvák egy pillanatra ledermedtek, de nem a rémülettől, hanem az örömtől. A gazdájuk volt az vagyis a szelleme. Elmondta nekik, hogy majd megszakadt a szíve azért amit az örökösei velük tettek, ezért elintézte, hogy az öreg értük menjen és megmentse őket. A végén pedig felajánlotta, hogy velük mehetnek most a túlvilágra, vagy ha akarnak az öreggel maradhatnak. A két kis árva összedugta a kis buksiját és miután alaposan megbeszélték, úgy döntöttek, hogyha az öreg is úgy akarja, akkor vele maradnak. Az öreg mosolyogva ölelte magához őket és azt mondta, hogy igen nagyon szeretné.
A két kis árva az öregnél maradt. Azon a bizonyos egy napon minden évben elkísérték őt a hosszú körútjára és mikor hazaértek együtt melegedtek a kandalló előtt.
❤️ Így lett a Mikulásnak, egy kiskutyája és egy kiscicája. ❤️
-------
(A kép illusztráció, forrás: Google)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
