Anyuci varázslatos történetei

Jézus és Anyuci

Anyuci és Jézus egy réten ülnek, a levegő tele van virágok illatával. A napfény melegít, Jézus arca békés, és figyelmesen hallgatja.

Anyuci: Jézus, néha úgy érzem, az életem csupa veszteség. Mintha mindenkit el kéne engednem, akit szeretek… és néha elgondolkodom, miért van ez így. Cathy, Quenie, Samócka és Rókica… Mindannyian a világot jelentik nekem. A lányok (Cathy és Quenie) oly sok éve már a Szivárványoshídon túl élik az életüket. Nagyon… nagyon hiányoznak nekem.

Jézus elmosolyodik, a tekintete mély és nyugodt: Tudom, milyen fájdalmas ez a veszteség számodra, és hogy nehéz megértened, miért történik mindez. De hidd el, minden találkozásunkkal valami maradandót hagyunk magunk után. Ezek a csodálatos lények, akiket szerettél, mind azért érkeztek hozzád, hogy valamit megtanítsanak neked. Mondd csak, mit tanítottak neked?

Anyuci elgondolkodva: Cathy, ő… ő az összetartozásról és a végtelen szeretetről tanított. Minden nap éreztette velem, hogy én vagyok a világ közepe a számára, és hogy ebben a világban nincs tökéletesebb lény a macskáknál. Mintha Istenként szeretett volna engem. De végül rákos lett, és 5 évnyi küzdelem után el kellett engednem őt.

Jézus szelíden bólint: Cathy igazi példája a feltétlen szeretetnek. Azért jött hozzád, hogy megmutassa, milyen különleges érzés, amikor valaki teljes szívéből szeret. Azt tanította neked, hogy még a legnehezebb időszakokban is létezik szeretet és odaadás.

Anyuci a könnyeivel küzdve: Quenie, ő teljesen más volt… egy küzdelmes lélek, egy különleges Cornish Rex cica. Talán a küzdelmet akarta megtanítani nekem. Az élete vége tragikus lett; hihetetlen gyorsan kellett döntést hoznom arról, hogy elengedem, alig 1 perc alatt. Őt se hagytam szenvedni, hisz imádtam őt. Még mindig keresem az élete, közös életünk tanulságát.

Jézus, mosollyal a hangjában: Quenie küzdelme arra tanított téged, hogy az életben néha a cél maga a küzdelem. Nem mindig kell tudnunk a válaszokat. A küzdelem önmagában értékes lehet, mert közelebb visz minket ahhoz, amit valójában érzünk, és megmutatja a saját erőnket.

Anyuci: És Samócka… ő mindig azt mutatja, hogy bármi jön, valahogy csak túléljük. Türelemre próbál tanítani, de azt hiszem, elég rossz tanítvány vagyok. Valahogy nem megy.

Jézus nevetve: Türelmet tanulni mindig nagy kihívás. Az állatok azonban türelemmel vannak irántunk, hiszen értik a hibáinkat. Mégis, szeretettel fordulnak felénk. Samócka türelemmel visel minden kihívást, ahogy te is megtanulsz majd lassacskán alkalmazkodni hozzá.

Anyuci: És Rókica… ő egy valódi túlélő. A példaképem, ő is. Sőt! Csodálom őt (is). Szörnyű dolgokon ment keresztül, mégis megmaradt, mert hihetetlenül kitartó és makacs. Nem adja fel soha a küzdelmet. Sok időbe telt, de most már megbízik bennem. Felépült köztünk a stabil Bizalom Híd. Szinte simifüggő lett. Büszke vagyok rá, hogy már nem fél tőlem.

Jézus simogató pillantással: Rókica valóban nagyon bátor. Különleges sorsot választott magának erre az életére. Ő azért érkezett hozzád, hogy megmutassa, hogy a bizalom mindig gyógyuláshoz vezet, hiszen végül le tudjuk győzni a félelmeinket. Ha ő még a legnehezebb idők után is megtanult bízni benned, akkor talán te is megteheted, hogy a múltat elenged, és szívedben újjáéledj.

Anyuci mosolyogva: Tudod, az állatok olyan tiszták és bölcsek. Olyan, mintha egy magasabb rendű cél vezérelné őket. Gyakran sokkal jobban értik a szeretetet és az életet, mint mi, emberek.

Jézus szelíden elmosolyodik: Az állatokban valóban ott van a tisztaság, amit az emberek gyakran elfelejtenek. Sok időt töltök közöttük a Szivárványoshíd túloldalán, mert mindegyikük egy különleges helyet foglal el a szívemben. Ők a szeretet és tisztaság megtestesítői, és örökké részei maradnak az örökkévalónak. Ezt sose feledd el.

Anyuci elgondolkodva: Néha úgy érzem, sosem tudok teljesen megbékélni azzal, hogy elmentek. Nagyon hiányoznak, és úgy érzem, kevés volt az együtt töltött kis időnk.

Jézus, kedvesen ránéz Anyucira: Tudod, a legnagyobb ajándék, amit ezek a lények adtak, nem csak a közösen eltöltött idő. Az igazi ajándék az volt, hogy ők téged választottak. Ők választottak téged, hogy a társuk legyél ebben az életben, még ha csak rövid időre is. És amikor majd újra találkozol velük, rájössz, hogy a szeretet örökkévaló, és a kapcsolataitok mélysége semmit sem veszít az idő múlásával. - Jézus tekintete ragyog, mintha az állatok minden titkát magában hordozná, és szívében végtelen szeretet és tisztelet lenne irántuk.

Jézus: Mindegy, hány állat vár már rád odaát, soha ne bánkódj amiatt, hogy elmentek. Inkább örülj annak, hogy téged választottak. Mert a szeretetük örökké él, és minden pillanat, amit velük tölthettél, az örökkévaló szeretet egy kis ajándéka volt.

Anyuci: Köszönöm, hogy ezeket elmondtad. Lesz, min elgondolkodnom...

Jézus: Bármikor. Szívesen. Szeretlek téged.

Anyuci: Én is szeretlek téged.

FACEBOOK: Samócka és Angyalka világa / Jézus és Anyuci