Az ablakon beszűrődő napsugarak meleg fénybe vonják a szobát. A laptop halk zümmögéssel várja, hogy életre keljen, míg az asztalon színes jegyzetek és ceruzák hevernek szerteszét, mintha csak egy kreatív vihar söpört volna végig rajtuk. A hangszóróból Michael Jackson egyik ritkábban hallott dala csendül fel, finoman átszőve a teret melankóliával és reménnyel.
A két cica nyugodtan pihen: az egyik összegömbölyödve szundikál a fotelben, míg a másik az íróasztal sarkáról figyeli gazdája minden mozdulatát, mintha ő lenne a múzsa. Az ihlet szinte tapintható a levegőben.
Egy pillanatban, mintha villám volna, megszületik az ötlet. Az ujjai gyorsan a billentyűzetre siklanak, és az első szavak formálódni kezdenek a képernyőn. A szavak egymás után felsorakoznak a képernyőn. A varázslat elkezdődött. A titokzatos erő teljesen betölti a lelkét. Senki nem tudja megmagyarázni. Ő meg már rég nem próbálkozik ezzel. A szavak jönnek, megjelennek a fejében. Csak úgy...megragadja őket és leírja. Mint egy lágy szellő olyan, ami egy másik ismeretlen misztikus világból érkezik, amiben semmi fizikai nincs. A fuvallat teljesen átöleli. A tudata teljesen megtellik a szavakkal, alig győzi leírni.
Az idő elveszíti jelentőségét, ahogy az ujjak szünet nélkül táncolnak a billentyűzeten. A világ körülötte elhalványul, csak a történet létezik. Az alakok, akikről ír, mintha életre kelnének; hallja a hangjukat, látja a mozdulataikat, érzi az érzéseiket.
A két cica is mintha megérezné a pillanat jelentőségét: a szundikáló felnyitja a szemét, a másik pedig óvatosan közelebb lép, mintha szemtanúi lennének valami különleges születésének. Egyikük sem zavarja meg, csak csendesen figyelik, ahogy a varázslat formát ölt.
A történet lapról lapra épül, mintha már régóta várta volna, hogy valaki végre megírja. A karakterek sorsa összefonódik, a helyszínek megelevenednek, és a mondatokban ott vibrál az az ismeretlen erő, amely egyszerre mély és lenyűgöző.
Ahogy az utolsó mondat is helyére kerül, egy mély sóhajjal hátradől. A csend ismét visszatér a szobába, de a történet tovább él benne, készen arra, hogy megossza a világgal.
Elkészült... ideje szárnyára bocsájtani. Elmosolyodik.
------------
Ha tetszett az írásom, örömmel várom a gondolataitokat kommentben! Nagyon fontos számomkra a véleményetek, és szívből örülök, ha megosztod velem. Köszönöm a megosztásokat és minden visszajelzést!
#ígymegyez #varázslatoserő #azalkotásöröme
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
