Anyuci varázslatos történetei

Samócka: Pszt, csak halkan. A Könyvek Őre, bealudt "szolgálatban". Ma a kölyök a könyvtáros... na jó, a Könyvek Őre és megzabolázza a rakoncátlan könyveket. Anyuci könyvei, eléggé neveletlenek. Sokan vannak és hajlamosak mind egyszerre beszélni. Hogy miről? Hát arról, hogy Anyucinak melyiküket kéne előbb olvasnia, hol is van a valódi helyük a polcokon és efféle könyves butaságokon. Néha komoly vita alakul ki köztük és akkor kell a Könyvek Őrének közbe lépnie. Most először adtam át e tisztet, a kölyöknek. Gondoltam amíg helyreteszi őket, addig én hunyhatok egyet. Erre az álomkönyv, aki amúgy a legharsányabb rendbontó mind közül. Nem beszórta álomporral a kölyköt, mikozben rendreutasította? Ez a bolond kölyök meg mind letüdőzte és ebben a fura pózban ott nyomban el is aludt.
A könyvek különben szörnyű cserfes népség. Képesek a sorrend miatt, naponta többször is összeverekedni. Rohangálhatok folyton fel a polcokra miattuk... láttatok már könyvbunyót? Nem? Ja persze, elfelejtettem csak emberek vagytok. A legszebb és legérdekesebb dolgokra vakok vagytok. Sohasem ismeritek meg a világotokat, teljesen... Na szóval, a könyvek szörnyűek tudnak lenni. A legjobbak a legrosszabbak valójában, mert gőgösek. Azt hiszik mivel tele vannak tudással, értékesebbek mindenkinél. Mi macskák meg választhatjuk szét a bunyózókat. Nagyon fárasztóak. Anyuci imádja minden könyvét, ezért van ilyen sok belőlük. Persze mert azt hiszi nem élnek. Ti csak annyit láttok a könyvekből, hogy mozdulatlanul állnak vagy hevernek a szekrényeken. De mi, látjuk és halljuk ahogy folyamatosan sivítva vitáznak. Mindegyik a maga tudásával érvel, a tartalma szerint. A haragról szóló könyv kezdte most az egészet. Előre akart kerülni, hogy Anyuci végre elkezdje olvasni, mert oly régóta vár. De ez a Mesterséges Intelligencia könyvnek nem tetszett. És voilá, egy perc múlva már ment is a lökdösödés és harag, már bucskázott is lefele a magas polcról. Anyuci a csattanásra lépett be a szobába. Felvette a rendbontót, megsimogatta és visszarakta helyére. Aztán rámnézett és ezt mondta nekem: - Jobban vigyázz rájuk, mindegyik az én drágaságom. Pont úgy ahogy ti ketten is. Én egyetértően rákacsintottam. Aztán magamhoz hívtam a kölyköt és rábíztam, hogy ügyeljen haragra és a többi harsány könyvre. Pár percre húnytam csak le a szememet, akkor történt, meg a csalás. Ugyanis egyik könyv se alkalmazhat semmilyen saját trükköt a Könyvek Őrével szemben. Ez tilos és ezt minden könyvnek azonnal el szoktuk mondani, ahogy hozzánk kerül. A halál könyv például, nem ijesztgethet minket. Az élet könyv pedig, nem kápráztathat el és így tovább. Sorrend van minden polcon, ami szent és sérthetetlen, hisz Anyuci beírta nagy könyvlistájába mindegyiküket. Tehát ott kell maradniuk ahová ő tette őket. Ezek meg folyton rendbontanak, tülekednek, veszekednek. Nekem meg folyton ügyelnem kell rájuk. Fontos, komoly feladat ez.
Szóval mehetek fel a magas polcra megbüntetni az álom könyvet megint. Pff. Na megyek is, nehogy a kölyök hirtelen felébredve fejre esen. Legyetek jók. Legalább ti.