Anyuci: Bármi lehetsz még kincsem.
Angyalka: Bármi? Hmmm... akkor én pék leszek és jól megdagasztom a fájós lábaidat.
Anyuci: Drága vagy, köszönöm.
Angyalka: Azt nem tudod, a bátyus miért olyan undok velem időnként?
Anyuci: Ő idősebb, mint te...
Angyalka: Azt mondod, később én is ilyen durva leszek?
Anyuci: Nem. Te nem valószínű. Ő magánakvaló típus.
Angyalka: Az mit jelent?
Anyuci: Azt hogy nem mindig szereti a társaságot.
Angyalka: De én szeretem őt.
Anyuci: Ő is téged, ebben biztos lehetsz. De ő azt szereti ha akkor foglalkoznak vele, amikor ő akarja. Meg hát elmúlt 10 éves. Ő is változik.
Angyalka: De én szeretek hozzábújni, megsimogatni... Ő meg néha túl durván reagál.
Anyuci: Nincs ezzel gond.
Angyalka: Nincs? ?
Anyuci: Úgy értem, hogy nála normális, hogy nem mindig szereti a társaságot. Mások vagytok. Ilyenkor gyere hozzám. Majd én megszeretgetlek téged helyette is, őt meg hagyd pihenni. Jó?
Angyalka: Nehéz megállni... Mindkettőtöket nonstop tudnám szeretgetni.
Anyuci: De drága vagy. Köszönöm.
Angyalka: Szeretlek és őt is, hiába játsza a morcos apókát.
Anyuci: Mi is téged, te kis nyughatatlan sajtkukuc.
Angyalka: Az mi?
Anyuci: Az te vagy, te kis tündér. ❤️
Angyalka: Ettől nem lettem okosabb...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
